Ott fejeztem be a mozgásos részt, hogy a természetes mozgásmintáinkat felélesztve azt a látszatot keltjük a vezérlőben, mintha kiköltöztünk volna az erdőbe… Ennek kapcsán mindenféle színes fonalakkal telehúzgáltuk a lakást, megértő családunk legnagyobb örömére és elégedettségére. Most továbbléphetünk a következő szintre!
Testaurációs szempontból legfontosabb képességünk – az izomzatot, ízületeket, csontokat tekintve – a mozgékonyság! Nem az izomerő vagy az izmok nagysága, nem a gyorsaság, nem az állóképesség. Ezek a fiatal- és középkor vezérlő képességei, amikre vagy szert tettünk eddig, vagy nem…. ami viszont alapvetően fogja meghatározni az életminőséget mondjuk 50 év felett (ne feledjük az eredeti terv szerint olyankor még 25-30-nak kellene kinéznünk, csak szólok), az egyértelműen a mozgékonyság. Az pedig csak komplex mozgásformákból szerezhető és tartható fenn!
Hiába nyomok ki fekve 150 kilót, ha a kádból nem tudok majd kiszállni 60 évesen. Hiába futok le akármennyi maratont, ha a vállízületem meg be van szűkülve, ami miatt nem tudom majd rendesen használni a karom.
Hajlamosak vagyunk sportágakban gondolkodni, mikor komplex mozgásformák kerülnek szóba…. nekünk a modern kor urbanizált egyedeinek vajon mi jöhetne szóba hmmmm? Ketrecharc az igen jól átmozgat, de nem tesz jót az arcbőrnek…. óriás műlesiklás.. hmmm a globális felmelegedés miatt nem igazi jövőkép… esetleg trambulin… áááá, alacsonyan van a csillár… valamilyen labdajáték… ott meg könnyen lesérül az ember…
A megoldás, mint általában, most is az orrunk előtt van, csak nem szokás odatekinteni. Alsó tagozatos testnevelés órákon igen sűrűn előfordulnak az úgynevezett UTÁNZÓ JÁRÁSOK. Az ismertebbek: pókjárás, rákjárás, nyusziugrás, sánta róka, békaügetés, medvejárás, fókajárás. Azután vannak extra fejlesztések, mint: krokodil, majom, szurikáta(!), gorilla… Minden izmot, ízületet igénybe vesznek, remek egyensúlyfejlesztő és agyfélteke összehangoló gyakorlatok, nem véletlenül alkalmazzuk őket pont a mozgásfejlődés (viszonylag) korai szakaszában! Később azonban a sportági specializációban szinte teljesen eltűnnek, legfeljebb bemelegítő gyakorlatként jelennek meg. Nagy kár!
Ha ezeket nem hagynánk abba, kiváló mozgékonyságot és rugalmas izomzatot, ízületi erőt biztosítanának nekünk hosszú évtizedekig!
Szóval, ha a színes fonalak átlépése, vagy az alattuk való bujkálás már igen jól megy, nosza, le a földre! Két kisgyermek apukájaként abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a földön kúszás-mászás- fetrengés minden formáját napi szinten tudom gyakorolni!
Szemlér Ákos - Testaurator 