Élet az erdőn

A modern ember hitvallása : praktikus. Minden ennek az alapelvnek van alárendelve, legfőképp személyes életterünk ,a lakás kialakítása, berendezése. Minden kézre essen, ne kelljen gebeszkedni, netán lehajolni, vagy nyújtózkodni valamiért. Évtizedes távlatokban ez azt eredményezi, hogy megmerevednek izmaink, tönkremennek ízületeink. A természet még nálunk is praktikusabb: amit nem használsz, azt lassan leépíti…

A kényelem ára: csökkenő mozgékonyság. S ezt kompenzálandó, előbb-utóbb a távlatokban gondolkodó városlakó (ilyen azért kevés van) elkezd valamilyen mozgásformát, úszik, kerékpározik, edzőterembe jár, ki mit. Rendben is van ez így. Ez a bejegyzés az otthoni ízületi torna, mozgékonyság fejlesztésére adhat tippet. Kifejezetten időhiányosok és “lusta vagyok” típusúak számára.

Gerinc, csípő, térdek. A legproblémásabb részek, amik már a középkor beköszöntével jelzik az évtizedes mozgáshiányt. Letapadt izmok, merev mozgás, recsegő ízületek. Akármilyen hihetetlen, a testünk nem csak biokémiai, hanem információs rendszer is! Ha nem használjuk rendeltetésszerűen pl. a térdeinket, a muki a vezérlőben egyszer csak azt mondja: fiúk, csökkentsük az ízületi folyadék termelését, a Főnök úgysem használja! Hát valahogy így. S mi lenne a rendeltetésszerű használat? Utazzunk vissza az időben (gondolom mindenki autójában szériatartozék a fluxuskondenzátor) odáig, mikor még az erdőben éltünk! Máris a 3-5 éves gyermekek önkéntelen mozgásmintáinál találjuk magunkat, melyeket az előző bejegyzésben találhattok. S hogyan tudjuk ezt modern környezetünkben modellezni? Sokkal egyszerűbben, mintsem gondolnánk. Végezzünk el egy egyszerű kísérletet!

Tegyük fel a legmagasabb szekrény tetejére az okoseszközt! Ha nem éred el a talajról, húzz oda egy széket, állj fel rá, használd bátran. Azután ülj le a szekrény elé. Ne a székre! A földre. Most várunk. 25-40 mp elteltével hiánytünetek kezdenek jelentkezni az okoseszköz és köztünk lévő indokolatlan távolság okán. Szóval, mégiscsak hülyeség volt olyan magasra tenni, gondoljuk. Semmi baj, vedd le! Hacsak nem vagy jedi mester, fel kell érte mászni. Fogd meg és ülj le vele ismét a földre…. most várunk… hmmmm de mi lehetett a kísérlet… csak fent kellett volna hagyni, most furdal a kíváncsiság… fene egye, ennyit még rááldozol, tedd fel újra! Teló fog, székre fel, szekrényre rá, székről le, földre le. Nnnna. Bakker. Csippant a messenger. Ennek is most jut eszébe….. és így tovább.

Gratulálok! Többször is megismételtél egy genetikusan kódolt mozgásmintát! Semmi trükk, semmi cifrázás, semmi pózolás, csak egyszerűen. Speciális mozdulatoktól mentesen.

Ha ezt megcsináltad mondjuk tízszer egymás után, máris tudod, mit jelent a természetes (nem sportági) térd-csípő-gerinc használat. Másik kísérlet: hagyd nyitva a szobaajtót és az ajtófélfák közé feszíts ki egy színes fonalat vállmagasságban. Most menj be a szobába! Aztán gyere ki! Oda-vissza bújj át a fonál alatt párszor, azután, ha túl könnyűnek érzed a feladatot, tedd át a fonalat a gyomorszájad magasságába! A konyha ajtajában feszíts ki egy ugyanolyan fonalat térdmagasságban! Nem átkúszni kell alatta – az már Rambo fokozat – , hanem átlépni!

Attól, hogy megcsináltad a felmászás-lemászást, az oda-vissza bújást meg az átlépegetést, még nem lettél egy igazi Tarzan! Viszont azon kívül, hogy a család komplett idiótának néz, a következő történik: a muki a vezérlőben felvonja a szemöldökét. Mi a túró történik? Aztán bemondja a hangosba:

FIGYELEM, FIGYELEM, minden rendszernek! Fokozott erőkifejtés várható, több kakaót mindenhová, több ízületi folyadékot! Úgy néz ki, a Főnök visszaköltözött az erdőbe!