Tehát: nyers. Ha nem az ember lenne a Gőg Hercege, talán egyszerűbb lenne beismerni, hogy az a természeti rendező elv, ami sokmillió fajra igaz, vélhetően ránk is. Nevezetesen, hogy minden nem fotoszintetizáló faj természetes táplálékát nyersen fogyasztja és ez kiváló egészségben tudja tartani. Ezzel egyszersmind redukálódik is a számba vehető (szó szerint is) táplálékok köre.
Az, hogy elkezdtük a táplálékot főzni-sütni, számomra csak annyit bizonyít, hogy az őstörténet egy bizonyos pontján valamilyen külső tényező hatására (pl. éghajlatváltozás, népvándorlás) nem jutott hozzá az ember természetes táplálékához elegendő mennyiségben, s ami elérhetővé vált, azt meg nem tudta nyersen emészteni. Tudjuk, a kemence és a felmosórongy esete. Kiváló, nem is olyan távoli példa az ausztrál benszülöttek története, akik a hódító gyarmatosítók elől az eredetileg partközeli, erdős régiókból a szárazföld belseje felé húzódtak (na jó, menekültek) a bozótos, sivatagos részekre és ezzel alapjaiban változott az étrendjük. Az eredetileg szinte színtiszta gyümölcs, gyökér, gumófogyasztó populáció “bármit megeszünk, ami megmoccan” populációvá vált. Valahogy így.
Sokat már nem rugóznék a témán, inkább felakasztom a hóhért, az általában igen közkedvelt népi szórakozás.
Jómagam 24 éve vagyok vegetáriánus, aminek első 5-6 évében a krumpli-rizs-bab-kenyér-tészta-sajt-csoki-kóla(!) étrend elkötelezett gyakorlója voltam.
Zöldség és gyümölcs bevitel nem veszélyeztette egészségtelenségi állapotomat. Ennek ellenére valahogy túléltem, sőt, amit magam sem értek azóta sem, még a vérképem is teljesen rendben volt (azt hiszem ezen a pontos könnyes szemmel búcsút inthetünk a materializmusnak)!
Kalandozásom, tétova kísérletem a nyers ételek felé mindössze két éve kezdődött a már említett Bicsérdy Béla egyik könyve nyomán. Rögtön leszögezném: még nem álltam át teljesen! Ami történt, hogy az arányokat kezdtem el változtatni. Szépen fokozatosan. Azután eljutottam odáig, hogy hétköznapokon igyekszem nyerset fogyasztani, a hétvége a családi összejövetelek okán egyenlőre maradt “hagyományos” de vegetáriánus.
Kezdetben elkövettem azt a hibát, hogy a nyers gyümölcsökből és zöldségfélékből igyekeztem ipari mennyiséget betolni, felpuffadtam. Sokan egyébként ezt panaszolják a nyersevők közül. Nos, igen, erről már esett szó.
A krokodil zabálja fel a zöldeket, gyümiket, rágás zéró, nyál zéró, nyeli befelé, aztán meg pislogunk ha felpuffadunk és levonjuk a következtetést: nem működik.
Krokodilnak nem is. Sokkal kevesebb táplálék elég, ha optimális a felszívódás (jönnek az ünnepek, kinek fog ez eszébe jutni :-)).
Hozzátenném, hogy kétgyermekes apuka vagyok, akinek rendszertanilag is fő tápláléka a maradék. Ó, Zalán hagyott egy negyed kakaóscsigát… jé, ott egy félig száraz pogácsa… azt gondolom, hogy a testauráció összes területe közül, amiket érinteni fogunk, itt van a legtöbb fejlődésre szükségem…
Szemlér Ákos - Testaurator 