Mielőtt rátérnék a mit?-re, szót kell ejtsek a hogyan?-ról. A testaurációs folyamatok igen nagy akadálya, hogy szinte kizárólag félig-meddig emésztett tápanyagok panganak az emésztőcsatornában. Nem megfelelő lebontás, nem elégséges tápanyag, vitamin, rendkívül kis hatékonyságú felszívódás, rendkívül sok plusz munka a szervezetnek a keletkezett erjedő anyagok közömbösítését és kiküszöbölését illetően.
Egy krokodil él bennünk, az csinálja a galibát. Nem a gyomrunkban él, hanem a fejünkben. Valamiért meggyőződésünk, hogy úgy kell táplálkozni, ahogy a krokodil. Rág kettőt hármat a falaton, már küldi is a gyomorba. A bökkenő, hogy hiába van a fejünkben a krokodil, a biológiánk nem tudott még (szerencsére) ehhez az elképzeléshez alkalmazkodni. Például a nyelőcsövünk szűk és viszonylag rugalmatlan. A nyálunkban pedig emésztőenzimek találhatók (általában munka nélkül). A gyomorsavunk nem olyan erős. A bélrendszerünk nem olyan egyenes, teljesen más lebontó enzimek találhatók bennünk. Nincs mit tenni, az evolució (vagy a Teremtő) rágásra hozta létre az embert, már ami a táplálkozást illeti.
Egy falatot addig kellene rágni, amíg tökéletesen folyékony péppé válik a szánkban. Nem valami guszta, igaz? Kinek van erre ideje?
Ezért kihagyjuk ezt a látszólag időpazarló folyamatot. Az eredmények magukért beszélnek. A lakosság egyik fele a székrekedésre szed gyógyszert, a másik a hasmenésre és a közös metszet pedig a puffadásra. A szervezet pedig honnan veszi el az (elégtelen légzés miatt , bocsi ezt nem hagyhattam ki) amúgy is kevés energiát a küzdelemhez? A regenerációból. Az ráér később is alapon. Ilyen a szervezet. Mindig oda csoportosít, ahol legnagyobb a kár. Kár. Mármint, hogy ilyen felesleges, magunk okozta butaságok miatt nem jut testaurációra a az energia-büdzséből.
Lenne még egy óriási előnye az optimális tápanyagfelszívódáson kívül annak, ha rágnánk az ételt. Lényegesen kevesebbet ennénk.
Van az agyunkban az éhségközpont elnevezésű iroda, ott ül bent egy muki és 15-20 perc rágás után kikapcsolja a vészjelzést: oké, a Főnök már evett, semmi pánik! Én tapasztalatból mondom, az a mennyiség, amit 15 perc alatt alapos rágással el tudsz fogyasztani, elfér a két markodban. Micsoda véletlen, hogy a gyomrunk is üresen kb. egy ugyanekkora zsákocska. A krokodil viszont 15 perc alatt ennek a többszörösét tunkolja le a torkunkon, előemésztetlenül, hagy menjen, tágul az a gyomor! Mire a muki az irodában kikapcsolja a vészjelzést, már meg vagyunk tömve, mint a déli busz, kajakóma indul…
Szóval, ha testaurátori babérokra vágyunk, sajnos a krokodilnak mennie kell….
Szemlér Ákos - Testaurator 