Ahogyan a (H)idegrendszeri kalandozásokban írtam korábban, arra vártam sokáig, hogy májusban hozott elhatározásom végre valóra válhasson. Végül szó szerint is megtört a jég….
No, nem fagyott be a gödröm az aljáig, pár centis jegecske feszült csak a tetején. Nekem éppen elég, hiszen az 1 mm-es jégréteg alatt is 0 fokos a víz, élettani hatásai ugyanolyanok, mintha fél méteres jégpáncélt kellene felcsákányozni, hogy a vízbe jussak. Azért így is izgalmas volt látni, hogy VÉGRE eljött az első randi ideje, saját kezűleg létesített magánfürdőm készen áll a beavató szertartásra. Ilyen volt:
…. és ilyen lett
A kettő között azért eltelt némi idő, ez alatt az idegrendszerem és a testem eljutott oda, hogy a jeges vizet nem egyfajta kihívásként, legyőzendő ellenfélként fogjam fel. Sokkal inkább egy régóta várt jó barát érkezéséhez hasonlítanám az érzést. Jó barátnak jó barát, de rettentő modortalan, az biztos. Az eddigi gyakorlatozásaim 5 és 3 fokos vízben abban különböznek ettől, hogy ott azért van némi fokozatosság, némi idő a szervezet átállására a vízbe merülést követően is. Nem sok, de van.
A jeges víz magasról tesz az illemre, semmi bemutatkozás, semmi kölcsönös hello-szia-szevasz. Belemásztam a gödörbe combközépig és azonnal harapott, csontig.
Persze a jól felkészült pszichopata eddigre már tudja, hogyan kell a testében adrenalint és endorfint felszabadítani, valamint tudatosan a légzés útján ellazítani a begörcsölő érfalakat. Erre valók az unalmas nyári napok: gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás. Légzéskontroll, légzéskontroll, légzéskontroll. Így azért a meglepetésen kívül – de neveletlen ez a jeges víz – semmi kellemetlen nem történt. A bőröm azonnal elkezdett égni, de a testemben lévő endorfin miatt ez sem elviselhetetlen fájdalomként jelent meg, inkább csak észleltem. Mint a Terminátor: érzékelem a találatot, ezt nevezhetjük fájdalomnak is. 🙂 Aztán van egy kis idő majomkodni a telefonnal, meg képeket csinálni, elindítani a kamerát, de másfél percnél kezd komolyra fordulni a történet. Ott hirtelen elveszti jelentőségét a külvilág. Persze ugyanúgy látsz meg hallasz, csak éppen nem nagyon fog érdekelni, hogy mit. Túlságosan lefoglal az életben maradás. Két percnél én is kettesben maradtam a jeges vízzel, elég intimre fordult a helyzet. Semmi pánik, minden kontroll alatt, légzés nyugodt, hosszú, akarom mondani hooooooosszúúúúúúúúúúú kilégzések. Laza test. Már amennyire egy gödörben guggolva lazán lehet maradni. Nyaktól derékig finom meleg(!) érzés, ez belülről jön és az adrenalin hatása (is). Nem, nem belepisiltem a vízbe, hogy meleg legyen. Annyit nem lehet. A bőrömön éreztem a harapást, az rendben. A végtagok kezdtek lehűlni, nos egy kicsi még belefér. Végül 4 percnél éreztem MOST kell elindulni kifelé. Állásba fel (azért nehezebben megy, mint szobahőmérsékleten) , gödörből ki. Törölközés, jéééééé nincs hideg (-2) , a többi már napi rutin. Öltözködés, kocsiba be stb. Otthon azért vettem egy meleg vizes zuhanyt.
Szemlér Ákos - Testaurator 