Idén májusban Farkas Tibor barátom ajánlása nyomán utánanéztem egy bizonyos Wim Hof nevű holland úriember (oké, valójában hippi) munkásságának, amelyet a hidegtűrés, a légzőgyakorlatok és a jeges vízbe merülés jellemez. Ennek eredményeként pedig az autonóm idegrendszer és az immundrendszer “uralása”. Orvosi mérésekkel, kutatásokkal alátámasztva.
Elöljáróban annyit, ha valamit nem bírok, az a hideg. Tudtam azonban, hogy nyilván számos jó hatással bír a szervezetre pl. a jeges vízbe merülés, sok országban ez több évszázados hagyomány, mondjuk Oroszországban is, márpedig rájuk mindig érdemes odafigyelni, ha egészségfejlesztő módszerek kerülnek szóba. Kiváló értorna, felfrissít, jó a bőrnek, erősíti az immunrendszert, az akaraterőt stb….. már ha túléled. Tehát az elméleti résszel nagyjából tisztában van az ember.
Május elsején olvastam az említett úriember magyar nyelven is megjelent könyvét, ez annyira inspirált, hogy még aznap megkezdtem a hideg vízzel való edzésmunkát. Ez abból állt, hogy este hideg vízzel zuhanyoztam le. Nem lesz nagy dolog, gondoltam, végül is szaunázás után is bemerül az ember a hideg vizes medencébe, csináltam már ilyet.
Képzeld el, hogy ráesik egy tégla a lábfejedre de bakancs van rajtad. Fáj-fáj, de azért nem hal bele az ember. Na, most képzeld el ugyanezt a téglát zoknis lábra. Kb. ez a különbség a szauna utáni hidegvíz és a “szárazon” hidegvíz között.
Pedig fokozatosan locsoltam magam, jobb láb és úgy szépen tovább. Csak azért nem üvöltöttem fel a városrészt, mert a fiúk már aludtak. Úgy fújtattam, mint egy igazi gőzgép. 3 perc után lezártam a szeánszot és olyan diadalt éreztem, mint Rambo, aki karcolás nélkül átvág a fél vietnámi hadseregen! Megcsináltam! Kemény vagyok! Másnap estére azért elillant a diadalmámor, nem nagyon ugráltam az örömtől, mikor ismét beálltam a zuhany alá…. újra fújtatás, 3 perc, eksztázis. Mármint, mikor vége. Két hét kellett hozzá, hogy az idegrendszerem, azaz akkorra már hidegrendszerem átdolgozza az élményt. Már nem jelentett gondot 5-6 perc hidegzuhany sem! Nagyon szuszogni sem kellett hozzá.
Már-már superman-i képességeket kezdtem érezni, mikor eszembe jutott, hogy meg kellene mérni a víz hőfokát…. Uramisten, ez 18 fok! Tizennyooooooolc…… hát ez már majdnem levesnek való kopasztóvíz….
Kissé elillant a büszkeségem (szerencsére). Hogy fogok én rendes hideg vízzel edzeni? Aztán eltelt a nyár, jött az ősz, ahol volt pár alkalmam a Szabadidőben a wakeboard pálya mellett a tóban merülni. Kb. 14-16 fokos vízben. Mivel az esti hidegvizes zuhanyt nem hagytam abba – gyakorlatilag ez lett az alapértelmezett fürdés – ez nem volt nagy ugrás, simán elvoltam benne 10-12 percet, gyakorlatilag mozdulatlanul, csak a légzésre figyelve. Viszont olyan mocsárszagom lett tőle, mint Shreknek, de komolyan. Aztán bezárt a wakeboard pálya is. Maradt a dilemma. Ekkor rábeszéltem egy régi jó ismerősöm, hogy hagy merüljek már a kertjükben télen. De miben? Megfelelő küblit kezdtem keresni, nem volt olyan egyszerű, mint gondoltam az elején. A vége meg az lett, hogy fogtam magam, ástam egy derékig érő gödröt – csóró forradalmárok csúzlival lőnek, ez van- befóliáztam, beleengedtük a vizet, lefedtem és jött a várakozás. Ez október közepén lehetett. Nehéz várakozás volt, mert jöttek a banánérlelő meleg napok. Majd lassan eljutottunk oda, ahol megkezdődhetett az érdemi munka: végre 11 fokos volt a víz! Első merülés, rögtön kiderült mi az a 7 fok különbség. Szuszogás-fújtatás, a szomszéd utcában is hallották. Megjegyzem, viszonylag nehéz úgy a légzésre koncentrálni, hogy közben folyamatosan röhögtetik az embert… Második merülés, 9 fok. Aztán 5 fok. Közelítünk! Aztán 3 fok, ez már majdnem a belépő szint az IGAZI teljesítmény világába…. 3 fokos vízben 4 percet üldögélni (valójában guggolni) majd utána kimászni a gödörből (!) már egész felpezsdít. A segítők közben a ház ablakából a meleg szobából biztatóan integetnek, minden rendben….
Aztán beütött a dráma decemberben: tavasz lett. Felmelegedett a kis gödröm, barna algácskák úszkáltak benne. Megint várakozááááás. Remélem nem hagytam DNS-mintát a vízben, eddigre már kikelt… aztán arra megyek, hogy már ott ül egy úszóhártyás változatom a gödörben és belépőt szed…
Nem rajtam múlott, hogy nem sikerült a májusban kitűzött terv: év végéig meglesz a jeges merülés. Nem tehetek róla, jön a klímaváltozás. No, azért nem várat ez már sokat magára, akkor fényképes dokumentációt ígérek…. Ha ki tudok mászni.
Szemlér Ákos - Testaurator 